2008. január 9., szerda

Amerika, ahogy én látom I. // America as i see I.

Az első két hónap tapasztalatai után igyekszem pár átfogóbb gondolatot összeszedni az amerikaiakról. Sok minden közhelyes, de egyes dolgok talán újdonságként hatnak. Az első és legszembetűnőbb dolog, hogy mennyi féle ember van itt.

A labortársak kapcsán már írtam, hogy alig van második generációsnál idősebb amerikai, de mindenhol ugyanezt tapasztaltam. Emellett természetesen számottevő a más raszba tartozók aránya; Baltimore lakosságának 70%-a fekete, délen ott vannak a spanyolok és állítólag a nyugati parton a kínaiak már többségben vannak a fehérekhez képest. A nagyobb városokban ott vannak a kisebb nemzetek közösségei is, elég ha csak a sok “Little Italy”-ra vagy “Korean Town”-ra gondolunk. Elinte furcsa volt, hogy Amerikában a második legfontosabb nyelv a spanyol. Minden angolul és spanyolul is ki van írva, még New Yorkban is. Jól ismert szokás, hogy mindig a “How are you?” kérdéssel üdvözölnek, ami teljes mértékben csak udvariassági formula. Baltimore-ban bevett még a “How are you doing?” és a “How things are going?” verzió is. Az elején furcsa volt, hogy nem szabad reagálni, csak annyit, hogy “Good.”, aztán visszakérdezni, de hamar meg lehet szokni, és megvan az az előnye, hogy általában mosolyognak, miköben kérdezik. Szintén köztudott a légkondi-imádatuk. Annyira nem vészes itt, mint délen, de a buszokon mindig rettenetesen hideg van. Az európaiak nagy többsége egy kiadós megfázással kezdi az ittlétét, mert nem könnyű hozzászokni a 15 fokos benti hőmérséklethez. Állítólag nagyon utálnak izzadni, azért fagyasztják le magukat. (No meg különben sem érdekli az átlagembereket az energiatakarékosság, nem hisznek benne.) A benzin most kezd fájni nekik, mert elérte a 3 dolláros gallononkénti árat, ami még mindig fele az otthoninak. Még télvíz idején is tele pohár jéggel isznak mindent, ami tiszta haszon az eladóknak, mert a jég mellett nem sok ital fér a pohárba. Az angolszász mértékegység mellett rendületlenül kitartanak, pedig a világ többi részén már kihaló félben van. Legnehezebb az átváltás a gépkocsik fogyasztásánál, ugyanis itt azt adják meg, hogy egy gallon üzemanyaggal hány mérföldet lehet megtenni városban/autópályán. A Fahrenheit-et hamar meg lehet szokni, a 40-50 hideg, a 60-70 fok kellemes. Ugyanakkor nem mindig használják konzekvensen a mértékeket, ami problémát jelenthet. Például az IKEA-ban az egyik szőnyeg mérete négyzetlábban, a másik négyzetinch-ben volt megadva. Köszi szépen! Az olyan apróságokkal meg, hogy A4 helyett “letter size” papír van csak akkor szembesül az ember, amikor be akarja rakni a nyomtatásait egy otthonról hozott mappába, és valahogy nem megy.

Tény és való, hogy nincs 13. emelet az épületekben, és a szállodák többségében 13-as szoba se. Persze egy csomó más esetben nem gond a 13-as szám használata, szóval elég furcsa.
Az adórendszerük is kicsit más. Elég sokféle adó van, és minden állam maga határozhatja meg a mértékét.Az ÁFA-t mindig a helyi államnak kell fizetni, Marylandben 5%, de például Delaware-ben egyáltalán nincs. Ha internetről rendel az ember, akkor sem kell fizetni ÁFA-t, kivéve Texas-ban. Virágzik az online kereskedelem, általában sokkal olcsóbban hozzá lehet jutni így a dolgokhoz, és teljesen megbízható. Én is vettem már egy rakat mindent, síléctől mászócipőn át akummulátorig. A boltban mindig a nettó árakat tüntetik fel, ezért sokszor még ma is meglepődöm a pénztárnál.
Folytatása következik…

*************************************
In the following two posts I will try to generalize a bit about Americans, based on what I have experienced in the past two months. Surely there will be some exaggerations and hyperbolism, please take no offence!

First and foremost I have learnt that the US is not uniform. People are from all around the world, and the majority has European relatives and ancestors. It's really like a big melting pot, and then I have not mentioned the Hispanic, Chinese and the black people. Spanish is the second language on the continent, every sign and plate is written both in English and in Spanish.
It is commonplace that Americans are air-conditioning freaks. It is true... Though it is not that bad in Baltimore than e.g. in Texas, European visitors usually get very sick at the beginning of their stay, as the interiors are cooled down to 60 some degrees. The worst is the public transportation, for nounderstandable reason, they have freezing cooled on the buses. And even when it’s wintertime, they drink everything full of ice. Last time I had to confirm to a bartender that I want my orange juice without ice. (Which means in fact that you really get a cup of juice and not a little bit over the ice.)
They still use English units. Mile and gallon are OK, you can get used to it quickly. Fahrenheit, oz and ounce are a bit trick
ier, converting promptly from square inch to square feet in IKEA is for advanced users, and probably the most difficult is to get the miles/gallon to l/100km. There are other tricky stuffs as well, e.g. the letter size paper that looks like an A4 from a distance, but would not fit into your holders. I do wonder why don’t they have anything weird unit for time! Come on, sec and min are in SI!
Taxation is pretty strange here. Every state has its own VAT rate from 0% (Delaware) to 13% (Texas). If you buy something on the internet there is no VAT usually, even if it is shipped from another state. E-commerce is thieving; usually you can find everything cheaper on the net, and places such as eBay offer frenetic shopping opportunities. (I have already bought my skies, climbing shoes, computer equipment, Christmas gifts, etc.)

To be continued...



2 megjegyzés:

Petike írta...

Az mit jelent pontosan, hogy nem hisznek az energiatakarékosságban? Nem érzik annyira nagy problémának, vagy úgy érzik keveset jelent az amit egyénileg meg tudnak tenni? Vagy csak szimplán lesz*rják? :D

T. írta...

A légkondi, az autók, a jégimádat mind apró jelei annak, hogy mennyire nem érzik a saját bőrükön az energiaárak emelkedését. Még mindig annyira olcsó minden, hogy az értelmiségi réteget leszámítva nem nagyon gondolnak bele. (Mindig ég a villany, mennek a gépek, járatják a motort, stb.) Mondjuk legalább itt az egyetemen (és környékén) van mindenhol külön szemetes a paírnak meg a fémeknek.