Évkezdet // Beginning of the year

Mielőtt folytatnám az amerikai kulturális post-tal, következzék a rendes heti beszámoló. Múlt hétvégén újra betekertem a belvárosba, hogy megnézzek pár emlékhelyet. Elsőként a Star-Spangled Banner (csillagos lobogó) házba mentem. 1812-es britek elleni háború során a helyi zászlókészítő műhelytől rendelt meg az amerikai hadsereg egy hatalmas nemzeti lobogót. (9x13 méter, a csillagok 60 centisek) Az akkori alkotmány szerint 15 csík és 15 csillag volt rajta, csak később rögzítették, hogy mindig 13 csík legyen, és a csillagok száma növekedjen a tagállamok száma szerint. 1814-ben a brit csatahajók napokig bombázták az McHenry erődöt, de amikor szeptember 13-án abbamaradt az ágyútűz, és felszállt a füst, az amerikaiak büszkén vonták fel a hatalmas lobogót. Ez ihlette meg az egyik brit hajón épp túszként fogvatartott Francis Scott Key amatőr költőt, hogy megírja a “Star-Spangled Banner” című versét, amely később az amerikai hímnusz lett (1931-ben). (Erről majd még később írok bővebben.) A történelem során összesen 27 különböző nemzeti lobogó volt, és 1812 után minden újabbat július 4-én délben a Fort McHenry erődben vonnak fel először. Az eredeti 1814-es zászló ma a washingtoni Amerikai Történeti Múzeumban van, a Baltimore-i házat, ahol készítették pedig múzeummá alakították át.
Utamat az amerikai polgárháborús emlékhelyek nyomán folytattam, de sajnos a minden nap nyitva tartó Civil War Museum aznap zárva volt. Baltimore különösen sok polgárháborús emléket őriz, itt került sor például a legelső vérontásra 1861 április 29-én, amely a “baltimore-i lázadás” néven vonult be a történelembe. Végigbicikliztem az öbölben, aztán Babe Ruth szülőháza felé vettem az irányt. Ő a város legnagyobb hőse, egy világklasszis baseball játékos volt. Útbaejtettem hazafelé az 1782 óta üzemelő Lexinton Market-et, ami pont olyan, mint egy rendes európai piac (valamilyen tenger melletti városban), csak épp kicsit több a hamburgeres.

A hét nagyobbik fele munkával telt, kicsit össze kellett kapnom magam a karácsonyi lazítás után. Hétfőn az Alitalia kegyeskedett leszállítani a csomagomat, és szerencsére ezúttal sem sikerült semmit összetörniük a hazai nedűkből. A január első hetében uralkodó zord időjárásnak nyoma sem mardt, hét közepére 15-20 fokig melegedett a hőmérséklet. Egészen tavaszias idő volt, amit csak azért bántunk, mert hétvégére egy síelést szerettünk volna beiktatni. Eredetileg hatan mentünk volna, de aztán, baleset, betegség, munka okán a többiek visszamondták, és Tricia-val ketten vágtunk neki péntek délután. Hosszas hezitálás után egy pennsyilvániai síterepet céloztunk meg az Appalach-ben (Seven Springs), mintegy 300 km-re Baltimore-tól. A központtól legközelebb 20 kilométerre van város (Sommerset), így azt terveztük, hogy fenn a hegyekben keresünk valami szállást az út mentén. Nem tudom, miért, de összesen négy vendégház volt, és persze mind tele. Végül aztán a pályák közvetlen szomszédságában lévő szállóban kötöttünk ki, aminek egész elfogadható árai voltak a hétvégi akció keretében. 10. emeleti, pályákra néző erkélyes szoba és svédasztalos reggeli emelte az esemény fényét. Érdekes módon a liftek itt reggel 8-tól este 10:30-ig megállás nélkül mennek, így mindenki annyit síelhet, amennyi beléfér. A két nap alatt nettó 15 órát voltunk a pályákon, és mivel sor egyáltalán nem volt, ez több mint 100 csúszást jelentett. Egyéni record! Furcsa mód sok francia liften egyáltalán nincs lehajtható kapaszkodó és lábtartó sem. Este a pályarendszer 2/3-a ki van világítva, de helyenként a lift a teljesen sötét erdőben megy. (Itt egy video, ami mutatja a hangulatát. ) Mivel Seven Springs-ben is igen meleg volt hétközben, és esett az eső, az előző heti 60 centis friss hóból semmi nem maradt, csak a pályán, ahol a kezelés miatt lassabban olvadt. Ennek ellenére meglepően jó volt, egyáltalán nem volt már kásás. A helyen volt egy hatalmas hó-csúszda pálya is, de azt sajnos nem volt időnk kipróbálni. Hazafelé én vezettem, így megvolt az első automata váltós élményem is. Az eBay-en vett felszerelésem kiválóan megállta a helyét, a síbakancsomat meg is szándékozom tartani. Igazán remek hétvége volt, remélem, lesz még ilyen.

*******************************

The America as I see section will continue shortly after the weekly report… Last weekend I cycled to downtown again and started my cultural trip at the Star-Spangled Flag Museum. Basically this is the house where the 30x43 feet huge American flag was woven in 1814 by the order of the US army. The British manowars were heavily bombarding the FortMcHenry for 28 hours during the 1812 war, however, when the attack stopped and the fog raised, the Americans proudly hissered the brand new Union flag. This inspired amateur poet Francis Scott Key (held as a hostage on one of the ships) to compose the Star-Spangled Banner poem that become the national anthem in 1931. The Museum showed all the 27 different national flags from the history. Originally, they started with 13 stars and 13 stripes. Till 1792 both increased by the new members, but then the constitution fixed the numbers of the stars/stripes in 15-15. (The 1814 flag also has 15-15, though there were already 18 states in the Union that time.) The 1818 constitution put back the stripes to 13, but allowed to add a new star for every new member state. Ever since, if the flag changes, the new one is first raised in Baltimore, at the Fort McHenry at 12:01pm on July 4^th to honor the heroes of the past.
Later I cycled around the Civil War monuments of the city, the Inner Harbor and passed by Babe Ruth’s house. (He was the most famous baseball player of the city.) I ended my tour at the 225-year-old Lexington Market.
The weekdays passed quickly with work, as I tried to catch up after the Holidays.

Though the temperature was in the low 30s when I came back, by the mid of the week it raised up to 72F, which made us worried about the snow conditions as we planned a skiing trip for the weekend. Despite the original willingness of the others, only Tricia and I where desperate enough to leave on Friday to Seven Springs (PA) some 200 miles to the east from Baltimore. We ended up at a nice hotel, the Mountain Resort, having a huge balcony facing the trails on the 10^th floor. It was wonderful! Though not a single patch of snow remained around the region, they managed to preserve some on the trails, and as the weather cooled back, we had a wonderful time skiing. We had no crowd and wainting at all, just beautiful sunsets and lots of green grass (some frozen). The majority of the 36 trails were open, and even enlightened after sunset. The lifts ran from 8am to 10:30pm so we could ski as much as we wanted. Tricia did snowboarding and she rode very well, accomplishing 100+ rides in two days. (Here is a feeling video.) They also had snow-tubing that looked very cool, but did not have time to try it. I drove back on Sunday, having my first experience with an automated gear car – it’s sooo easy. I have to admit, that was a perfect weekend!