2008. április 6., vasárnap

Las Vegas - végállomás // Destination - Las Vegas

Philadelphia-ból egyenesen repültem a HAESF ösztöndíjasok éves találkozójára, amelyet ezúttal Las Vegas-ba szerveztek. A HAESF magyar-amerikai vállalkozási alap támogatja az egész ittlétemet, és egy három napos fejtágításra és csapatépítésre összeterelték a 12 magyar ösztöndíjast. A repülőtéren már vártak a többiek, akik hamarabb megérkeztek, és miután becsekkoltunk a szállóba - a város központi kaszinós sugárútjának, a Strip-nek az északi végén lévő Stratposphere-be - nekivágtunk gyalog felfedezni a kaszinósort. Estig még a feléig sem jutottunk, kilométereken keresztül sorakoznak a szórakoztató komplexumok. Egy-egy nagyobb kaszinó egy több ezer szobás szállodához csatlakozik, és telis tele van a gépek, asztalok előtt ülő emberekkel. A híresebbeknek megvan a maguk témája: van Velence (Venetian), Párizs (Paris), Egyiptom (Luxor), ókori Róma (Ceasar), kincses sziget (Treasure Island) és persze olyan is, amely egyszerűen csak elegáns. Mindenféle látványossággal, show műsorokkal, programokkal igyekeznek becsalogatni a potenciális játékosokat. A nagy üzlet nem a szállodaszobák értékesítésében van (annak ellenére, hogy az egész városban éves szinten 90% fölötti a szobakihasználtság), hanem hogy naponta, szállónként millió dollárokat hagynak ott az emberek. Las Vegast egy kis oázis mellé telepítették a vasútépítés során 1855, gyakorlatilag a nagy semmi (sivatag) kellős közepén fekszik. A huszadik század első felében (többek között a szomszédban megépült hatalmas vízierőmű, a Hoover Dam miatt) lassú fejlődésnek indult. A kaszinók a 40-es években kezdtek el igazán terjedni, egyre rohamosabb ütemben. Eredetileg főleg pénzmosásra használták a helyet, miközben a filmipar és a szerencsejáték híressé tették, és az üzlet fellendült. Ma majd kétmillióan lakják, és havonta 6000-rel nő lakosainak száma, köszönhetően a szállodák folyamatos bővülésének. Persze a vedéglátó- és szórakoztatóipar adja a munkahelyek legnagyobb részét, mintegy 30%-át. (2010-re 160.000 vendégszobájuk lesz.) Évente 30 millió turista és üzletember látogatja a várost, reptere a 8. legforgalmasabb a világon. Az egész város annyira elrugaszkodott a valóságtól: a villogó neonreklámok mesevilágában annyi pénz forog, hogy itt bármit meg lehet csinálni, megtérül. Ezen felül sokaknak nagyon vonzó, hogy krupiéként minden iskolázottság nélkül is lehet 100.000 dollárt keresni évente. Első este a közös vacsoránk a szállónkhoz tartozó TV torony tetején lévő elegáns étteremben volt. Azon túl, hogy elképesztő kilátás nyílik innen a színesen ragyogó Strip-re, az egész étterem másfél óra alatt teljesen körbefordul. A torony tetején mindenféle vidámparkba való szórakoztatóelem kapott helyett. Lehet pörögni 350 méterrel a város felett a levegőben, illetve mi azt választottuk, hogy 4G gyorsulással lőjenek ki a torony csúcsáról. Másnap az első meeting-ünk a legújabb óriáshotel, a Wynn vezetőivel volt. Steve Wynn üzletember nevéhez számos kaszinó fűződik a Strip-en, de a recesszió miatt senki nem jósolt fényes karriert a vadi új, szuper-elegáns szállójának, amit 2005-re húztak fel 3 milliárd dollárból. A nyitás óta 95%-os telítettséggel üzemelő szálló sikerrel vonzotta a legnagyobb játékosokat, és olyan jól megy, hogy egy éve belekezdtek a testvérszállójának építésébe. (Azt mondják a kínaiak a legnagyobb játékosok; Mr. Wynn makaó-i kaszinója egy év alatt behozta a beruházás milliárd dolláros költségeit.) Az alapszobák ára 3-500 dollár, és folyamatosan változik a kereslet függvényében. (Ahogy a belépők és áruk ára is, egyszerűen azért, mert "megtehetik".) A Wynn 2700 szobás óriás, amely elsősrban a felső kategóriás játékosokat célozza meg, nem az utcai közönséget. 9000 alkalmazottja van, és napi két millió dollar az üzemeltetése. Alapos vezetés kaptunk Evan Spieger-től, aki az üzemeltetésért felelős igazgató. Megnéztük a privát épületrészeket, a luxus klubot és sok mást is. Evan megmutatta az egyik legnagyobb lakosztályukat: aki ebbe jön, az nem fizet sem a szobáért, sem az ételért, italért, de elvárják tőle, hogy eleget játsszon (veszítsen). Amíg napi több tízezer dollárt hagy ott a kaszinóban, nem probléma, de ha elkezd óvatosabban játszani, átköltöztetik egy kisebb szobába. Aki nem veszít, nem jó vendég! A szállóban üzemel a város egyetlen Ferrari és Masaretti szalonja; havi 20 kocsit adnak el. A Wynn után a Las Vegas-i kereskedelmi kamarát kerestük fel, ahol betekintést nyerhettünk a város különböző üzleti csoportjait képviselő szervezet működésébe. Délután a monorail-lel elmentünk a Strip déli végéig, és megnéztük az MGM Grand kaszinót, ahol igazi oroszlánok laknak, és felültünk a "New York New York" manhattan-i felhőkarcolói között pörgő hullámvasútra. A vacsoránk a Ceasars casino Cheescake Factory nevű éttermében volt, közvetlenül az óránként futó Atlantisz show mellett. A hely - mint neve is mutatja - a túrótortához hasonló cheesecake-jeiről híres, nem is véletlenül. Vacsora után a Venetian-ben futó Blue Men Group Show-ra ültünk be, amely egy másfél órás zenés kabaré. A leglátványosabb, amikor színes festékekkel dobolnak, illetve érdekes volt, amikor az egész nézőteret beterítették papírszalagokkal, és a közönség percekig azzal játszott. Másnap reggel a medencében indítottuk a napot, majd a Hilton-ban büfé-reggeliztünk. A szakmai program keretében a Las Vegas Convention Center elnökhelyettesével találkoztunk. A non-profit Las Vegas Convention and Visitors Authority elsődleges célja, hogy Las Vegas-t, mint márkát reklámozza (jelenleg világszinten másodikak a Google mögött), és megtöltse a város minden szállóját. Bevételeik nagyobbik része a vendégágyak után szedett adóból származik (4%-ot kapnak), 20% pedig a konferenciaközpont kiadásából. A világ legjobban kihasznált konferenciaközpontját üzemeltetik egymillió négyzetméteren, és most tervezik a bővítését. Nagyon jó modellt dolgoztak ki: jönnek az emberek, megy a bolt, e miatt felveti őket a pénz, és így még többet költhetnek üzletfejlesztésre, ami még nagyobb forgalmat generál. Este én még elszaladtam a Belaggio Casino világhírű szökőkútjához: 15 percenként az 1200 mozgatható fúvóka elképesztő koreográfiát mutat be fény és hangjáték keretében. Vacsoránkat a Wynn olasz éttermében költöttük el, és ott ültünk be a város leghíresebb showjára, a Le Reve-re. Meg kell vallanom, másfél órán át tátott szájjal bámultam a földön, vízen, levegőben zajló akrobatikus showt. Elképesztően profi munka. (Akinek van pár perce, mindenképp nézze meg ezt a videó összeállítást.) Szerencsére a program mellett jutott idő nagyokat beszélgetni a többi ösztöndíjassal, akiket nem nagyon ismertem eddig. Kiderült, hogy nagyon értelmes emberek, nem véletlenül vannak itt. Gondolatban megváltottuk a világot... Egy késő esti séta és kis búcsú-kaszinózás után (két dollárt játszottam el) lassan telítődtünk az állandó tömeggel, a félkarú rablók zajával és a villódzó fényekkel. Nyugovóra tértünk, hogy legyen erőnk felkelni másnap kora reggel az ötünk által betervezett kocsis extra körutazáshoz.

********************
The HAESF fund that allows me to spend this year here organizes every year a field trip to the actual fellows. This time Las Vegas was the destination for the 12 Hungarians, not only to have fun, but to learn about the business and professionalism running this amazing place. It was great as a team-building event as well, I managed to get very good talks with the other folks on politics, career, business and responsibility.
Las Vegas is a crazy place. Hospitality industry runs it all, as they manage to keep the 90% of the 140.000 beds in town occupied throughout the year. (They have 30 million visitors annually.) It is said that every bed generated 2.5 jobs directly and indirectly, therefore unemployment is low in the 1.7 million city, and every month some 6000 new residents move in to find job and living space. The enormous amount of money invested into the multi-thousand-room casino resorts returns within a few years. (The newest Wynn and Encore complexes costed a mere 3.7 billion dollars to build.) People are losing dozens of millions of dollars every day at the tables and slot machines.
All the big Casinos are along the main street, the Strip. You can flow with the crowd and walk through the replica of the Rialto bridge, climb to the Eiffel tower, get to the Liberty statue, to an Egyptian pyramid, or visit Caesar’s palace. The big ones offer several attractions and shows, such as live lions, pirate attack, robotic mythology performances, comedy nights (such as the Blue Men Group’s we attended) or the breathtakingly choreographed Le Reve acrobatic show.
We stayed at the Stratosphere that is famous for the revolting restaurant in its 350-meter-high tower with an amazing view over Las Vegas. We could also try the world’s highest thrill ride, the 4G gravity shot on the top of the tower.
The professional program included an exclusive tour around the Wynn by the hotel’s manager. This is the newest and fanciest resort along the Strip, and we got introduced to its Ferrari saloon, private wing, biggest suites and special lounges. It turned out that if you go for the most luxurious rooms, you will not be charged for the nights or the food, but they will keep a close eye on your gambling. You can only stay there if you loose enough every day. It was interesting to hear that in average they have 50 security issues a month, when someone report a serious injury of claim a stolen item, and request immense reimbursement form the hotel. to verify these, they use a video surveillance system that shows 99% of the cases is fake, they only want to get money from the casino. We met the representative of the Chamber of Commerce and more interesting, the vice-president of the Las Vegas Convention and Visitors Authority. This non-profit organization marketizes Las Vegas all around a world, and responsible for the success of being no.2. brand behind Google. They also run the world’s busiest convention center, and responsible for several other investments.
I was thrilled by the roller coaster of the New York New York Casino, the amazing desserts of the Cheesecake Factory, the dancing fountain of Bellagio and the 0-24 buzz of the center. However, it was even better to leave behind the city for the weekend and get full with the natural beauties of the South-west; the canyons…

Nincsenek megjegyzések: