Na jó, a munka mellett (után) kicsit néztük az Olimpiát is, ha már itt mindenki úgyis Phelpsről beszél (mert baltimore-i születésű). Az NBC közvetítései nagyon vontatottak, és tele vannak reklámmal, de sikerült végignéznünk, és végigizgulnunk a 12 órás eltolással sugárzott vízilabda döntőt is. Jó volt nagyon… Még az elején meggyőztem Triciát, hogy ő is szurolkoljon a magyaroknak (nekik már úgyis annyi érmük van), így mindenki örült a végén. Miután kedvet kaptunk mi is egy kis sportra, lementünk (volna) falat mászni, de nyári szünet miatt nem volt nyitva a fal, így végül squashoztunk, ám felszerelés híján mezítláb játszottunk egy órát. Érdekes élmény volt. Végül nem húztuk sokáig falak nélkül, és hétvégén elmentünk a külvárosban lévő mászóközpontba, ahol hatalmas (25 méter magas) utakon mászhattunk végkimerülésig.
***************
We took some time to watch the Olympics. Phelps is everywhere, as he was born in Baltimore, and planning to move back. I only felt sorry for Cseh Laci, the Hungarian swimmer ending up 2nd thress time behind Phelps. We managed to see the waterpolo final game without knowing the results. I persuaded Tricia to support the Hungarian team, so we were all very happy at the end. We took a fancy to do some sports as well, but once we were in the gym it turned out that the climbing wall is closed. Eventually we played an hour of squash, but bare feet, as we did not have the shoues. To catch up with climbing we went to a huge center in Timmonium. The highest walls were around 25 m (75 feet) and we really climbed until the last finger held...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése