Napi kirándulásainkat Hakone-ban folytattuk. Odawara-ig shinkansennel mentünk, onnan meg külön bérletet kellett venni a hegyi régiót lefedő közlekedési eszközökre. Először egy hegyi vasúttal másztunk fel 650 méter magasra, Gora városkáig, majd innen fogaskerekű vitt tovább az első lanovkáig. A Komaga-take hegy (1320 m) régen vulkán volt, és az utolsó (mintegy 3000 évvel ezelőtti) kitörés nyomai még ma is láthatók: lecsupaszított hegyoldalak, és aktív hőforrások, gázkitörések. Owakudani-nál körbe lehet sétálni egy ilyen gázmezőt, azonban felhívják a látogatók figyelmét, hogy a magas SO2 koncentráció miatt nem ajánlatos sokáig a környéken tartózkodni. (Az erős szag miatt különben sem kellemes.) Helyi specialitás, hogy tojásokat főznek a forró vízben, amelyek a vegyületek hatására teljesen feketék lesznek kívülről. Minden elfogyasztott tojás állítólag 7 évvel hosszabbítja meg az ember életét. A hegyoldalból különösen szép látványt nyújt a szent Fuji hegy, amely a kicsit ködös idő ellenére is megmutatta szabályos csúcsát. Nem véletlenül nincs még mászóidőszak, mivel a hegy felső harmadát vastagon hó borítja. Lelifteztünk az Ashi tó partjáig, majd áthajóztunk rajta a csöppet sem ideillő kalózhajók egyikén. A tó körül több szentély és torii is van, közülük az egyik különösen híres, amely mögött látszik a Fujisan. Hakonemachi-ban még megnéztük az egykori tokyo-i országút vámhivatalát, majd visszabuszoztunk a shinkansen-hez. Odawara-ban volt először szerencsénk a bevásárlóközpontok alsóbb emeletein található foodcourt-okhoz (étel árusok). Elképesztő mennyiségű ínycsiklandozó készételt és édességet árulnak. Egész sok mindent ki is próbáltunk az út során. (Erről majd lesz külön beszámoló.)
Pénteken Nikko-ba mentünk, és erre a kirándulásra elvittük Sári unokahúgomat is. Meg kell jegyeznem, fantasztikuan bírta az egész napos kirándulást, egy zokszava sem volt a sok sétálás és templomos programok ellen. Sári Triciával is nagyon jól kijött annak ellenére, hogy nem igazán tudtak kommunikálni. (Első nap Sári nem nagyon értette, hogy hiába beszél ő japánul vagy magyarul Triciához.) Legaranyosabb az volt, amikor a lányok egyszerre kiáltottak fel, hogy „cica”, meglátva a macskát az út mellett. Nikko két óra vonatozás észak felé Tokyo-tól. 1617-ben ide temették Tokugawa Ieyasu-t, aki uralma alatt egyesítette egész Japánt, és megteremtette a 250 éves sógunátus alapjait. Unokája határozta el, hogy tiszteletére szentélyegyüttest építtet, aminek pompában azóta sincs párja. A kis város feletti erdőkben a hatalmas cédrusok alatt már a IX. századtól éltek szerzetesek, de a több nagy szentélyegyüttest tartalmazó mauzóleum átformálta a helyet. A helyi szakrális kincseket bemutató múzeum és az impozáns japán kertje után végigjártuk sorra különböző kegyhelyeket (Rinno-ji, pagodák és imacsarnokok). Megnéztük a híres három majmot ábrázoló faragást és a sárkányos termet is. (A nikkoi macskához külön nem mentünk be.) A Toshogu szentélyek külső és belső dekoráltsága tényleg lenyűgöző, 15.000 művész dolgozott rajtuk éveken keresztül. Még elsétáltunk egy másik szentélyhez (Futaarasan), majd hazafelé vettük az irányt. A lányok jóízűen szundítottak a vonatúton.
Utolsó napunkat újra a tokyo-i betondzsungelben töltöttük. Ginzában kezdtünk, néhány bolt megtekintésével, majd végigjártuk a Sony épület bemutatótermeit, ahol ízelítőt kaptunk a cég hamarosan megjelenő technikai újdonságaiból. Elsétáltunk a császári palotához, bár sokat nem engednek látni belőle földi halandóknak, viszont a keleti palotakert kellemes benyomást tett ránk virágzó sövényeivel és íriszeivel. Következtek Tokyo híres vásárlónegyedei: először Shibuya-ban kószáltunk, ahol elképesztő mennyiségű ember verődik össze minden este, megtöltve az utcákat, tereket. Harajuku a tinik és az extrém öltözéket viselőkről lett híres, fő sétálóutcájában mindig óriási a tolongás. Végül Shinjuku-t is felkerestük, amely Tokyo legforgalmasabb vasúti pályaudvara, és körülötte bevásárlóközpontok hada üzemel. Felmentünk a Tokyo Metropolitan Building 45. emeletére körbenézni, de a város nem keltett valami jó benyomást: az esti fényeknél csak egy hatalmas szürke háztengernek tetszett, amely unottan és nyomasztóan messzire nyújtózik el minden irányba. Visszatérve Ágiékhoz még közösen ettünk egy fagyit a helyi plázában, majd elindultunk éjszakai vonatunkhoz. Sajnos az állomáson rossz szerelvényhez irányítottak minket, így (bár jó irányba indultunk) Nagoyában 2 órát kellett várnunk, hogy az éjszakai vonatunk utólérjen minket. Végül kicsit gyűrötten és álmosan, de csak megérkeztünk Hiroshimába.
*********
I saw Fujisan from the slopes and hills of Hakone, visited the extraordinary shrines of Nikko with two cute girls and submerged to the crazy crowds of Tokyo city. You can read more details on Tricia's blog.
- Geysers at Owakudani (5)
- Eating the famous black egg (4)
- A glimpse at Fujisun from the cablecar (5)
- Crossing lake Ashi on a pirate boat (4)
- Wondering around the shrines of Nikko (5)
- Exploring new products at the Sony building (4)
- A distant view on the imperial palace (3)
- Blossoms in the East Imperial Garden (4)
- Flow with the crowd in Shibuya (4.5)
- People watching in Harajuku (4.5)
- Climb up to Tokyo Metropolitan Building (4.5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése