Londoni megálló // London stopover

Három rövid, de tartalmas napot töltöttem Londonban hazaúton, amely során alapvetően az éves MICCAI konferencián vettem részt. A szervező idén az Imperial College volt, és remek munkát végeztek. Legalább 1200 ember jött el, mivel London hasonlóan jól megközelíthető, mint New York volt tavaly. Első nap workshopok voltak, ahol néhány nagy névvel sikerült kapcsolatba lépnem, aztán következett a rendes konferencia single-track (nem párhuzamos) pódium előadásokkal és rengeteg poszterrel. Annyi ismerőssel találkoztam, hogy egészen otthon éreztem magam. Időm nagy részét a kiállításon töltöttem, ahol a Hopkins-nak közös helye volt az Intuitive Surgical-lel, akik hoztak egy da Vinic S robotot kipróbálásra. Elég sokat foglalkoztam én is a demóval, sok embernek megmutattam a robotot, de persze játszani is jutott időm; origamiztam a robottal, és lesz egy vicces videó is.
Kedd délután meglógtam a szakmai programról, és átsétáltam keresztbe a belvároson, hogy kicsit többet lássak Londonból. Igazság szerint elég nagy csalódás volt. Azon túl, hogy a tömeg és a forgalomkorlátozások ellenére állandósult dugók elég kellemetlenné tették a séta nagy részét, sokkolóan hatott rám, hogy mindenhol új épületek állnak, nem lehet olyan képet csinálni, ahol az ódon hangulatú házak összhatását ne rondítaná el egy-egy üveg-acél torony. Különösen harsányan kiütközött ez a Temze déli partján, ahol pl. a Tower Bridge közvetlen szomszédságában emeltek egy komplett modern városrészt.Ezen felül számos új robotrendszert mutattak be, és izgalmas 3D kijelzők és virtuális valóság orvosi oktató szimulátorok is voltak. A legjobb a szemmozgást követő rendszer volt, amely milliméter pontosan meg tudta határozni, hova nézünk a kijelzőn, és oda mozgatta az egeret.

Este a természettudományi múzeumban volt a konferencia bankett, ami nagyon élvezetes volt, azt leszámítva, hogy sajnos a kiállítás nagyobb részét nem nyitották meg nekünk, és az ételekből alig jutott az embereknek. Kedd éjjel kibuszoztam a Luton reptérre, majd egy gyors szemhunyást követően a reggeli első géppel utaztam haza, hogy kis időre megpihenjek, és a munkámmal foglalkozzam.

**********

I only scheduled three days for London, as I had already travelled quite a bit. The major reason of my stopover was the annual MICCAI conference held at Imperial College, a global leader in technology and science.The first day's workshops were interesting, you can read more about it at SurgRob. I really enjoyed to meet with at least 30 friends and people I knew from all around the world; starting to feel to be part of a community. Beyond the single track oral presentations (featuring Dan and Marcin) there were hundreds of posters in a spacious tent. The exhibition was superior this year. It was the first time they had the hardware of the RoboCast project (a PathFinder and a Mazor SpineAssist) on display, the new ablation robot of Hansen Medical many many cool virtual reality and haptic training setups, eye gaze tracking, 3D displays and so on. Best was the da Vinci S brought by Intuitive UK. The booth was together with Hopkins', as they presented their SAW architecture and video extension to the the robot. Also had a mock robotic setup made of Omnis. They trusted me to run the da Vinci and showed it to many people. Also had some fun with the robot, folding a paper hat and so. Social activities included a nice dinner at a Thai place, and the official banquett held at the Museum of Natural History. It was quite a show except for the tapas-like food served in very small quantities.
On the last afternoon I sneeked out for some sightseeing. Took the tube to the Tower and walked back all the way. It was quite disappoing to see all around the city how ugly modern glass and steel buildings had distroyed the historical views. It is impossible to take a wide shot without having them on your capture. Late night I took the shuttle to the northern Luton airport, slept 2.5 hours on some chairs and flew home eventually.