Ez lehetne akár valami vicc kezdete is, de szerencsére nem az. Múlt héten részt vehettem a Japán-magyar Sebészeti Társaság 4. konferenciáján Yokohamában. A csoport 13 éve alakult, Dr. Sándor sebészprofesszor (az egyik konzulensem) és Dr. Kitajima barátságára alapozva. Idén rászervezték az eseményt a Sentinel Node Conference-re, amely a daganatokohoz legközelebb eső nyirokcsomók megtalálásáról és kezeléséről szól. Emiatt a konferencia tudományosan is tágabb körű volt, és sokkal több ember volt jelen a Pacifico Yokohama-ban.
Magyarországról 50 sebész érkezett - nagy többségük előadóként -, illetve sokan hozták el párjukat is. Mérnökként egyedül voltam, de a Sentinel-esek között már akadt több kolléga. Szakmailag az esemény főleg azért volt fontos, mert kapcsolatba kerülhettem a magyar sebészekkel, sokukkal beszélgettem a négy nap alatt, van, akit itthon nem tudtam megtalálni már hónapok óta. Többen érdeklődtek a témám és a kutatásaink iránt, ami előrevetíti későbbi együttműködések lehetőségét.
A japán szervezők olyan rendesek voltak, hogy biztosították a magyar résztvevők szállását (egy vadi új 4*-os hotelben, ahol gyönyörű panorámás szobánk volt, és reggelente minden jóval - és tengeri hereberével - rakott japán svédasztal), valamint fedezték a regisztrációs költséget is. A konferencia programja szerencsére nem volt olyan feszített, mint egy IEEE rendezvény, jutott idő a város felderítésére is. A konferencia megnyitóján fiatal japán tehetségek adtak koncertet Mozarttal és Vivaldival, amit állófogadás követett. Kiemelkedően jó volt a bankett, ami alatt körbehajóztuk az öblöt, remek rálátást nyerve a városképre.
Yokohama Japán második legnagyobb városa 3.7 millió lakossal, mégse tartogat túl sok izgalmat a látogatóknak. A belváros gyalogosan is átjárható, itt található japán legnagyobb kínai negyede, sok-sok étteremmel és bárral, de mind kiürülnek este 10 után. Még pénteken és szombaton sem találtunk különösebb életet. A japánok sokáig dolgoznak, aztán megvacsoráznak, és irány haza. Ennek megfelelően a modern üzleti negyed reggel és este zsúfolt, olyankor hatalmas tömeg hömpölyög az irodaházakba ki-be és a plázákban. Hírének megfelelően mindenhol a vásárlás a központi elem, a hotelünktől a konferenciaközpontig egy magasított mozgójárdán és 5 épületnyi plázán keresztül lehetett eljutni. Közvetlen szomszédságunkban volt a 70 emeletes Landmark Tower, amely Japán legmagasabb épülete 296 méterével. Tetejéről jó kilátás nyílik a Fujira, de sajnos amikor én felmentem túl felhős volt, és csak a minden irányba kiterjedt várost és a kikötőt lehetett látni. A régi kikötő helyén (ahol laktunk) modern városrészt alakítottak ki nagy sétányokkal, bevásárlóközpontokkal, vidámparkkal. Kifejezetten kellemes környék, és az időközben kellemesen enyhe őszire fordult idő megengedte, hogy alaposan bejárjuk.
A konferencia keretei között csütörtökön buszos kirándulásra mentünk Nikko-ba, Tokugawa sógun temetkezési központjába. (Nem egészen értem, miért Nikko-ra esett a választás, mivel 3.5 órányi buszozásra van Yokohamától.) A hosszú út legalább alkalmat adott jobban megismerkedni a magyarokkal. Másfél éve már voltunk egy napot erre Sáriékkal, és igazság szerint most sem láttunk többet, mert a sógun sírjához, és a távolabbi szentélyekhez nem mentünk el, csak a monumentális központi szentélyt tekintettük meg. Tavalyhoz képest különbség volt, hogy a fő buddhista templom, a Rinno-ji köré olyan masszív állványzatot húztak fel, mint nálunk a metróalagutakhoz. Egy tradicionális (elég silány) ebédet kaptunk a városka egyik legrégebbi vendéglőjében, délután pedig felbuszoztunk a hegyekbe, a Kegon vízeséshez. Bár tavasszal több víz van benne, most is nagyon szép látványt nyújtott. A kirándulást Yokohama kínai negyedében, egy előkelő vendéglőben fejeztük be remek vacsorával. Ezután még a másnap délelőtti prezentációm ellenére elnéztünk egy ír bárba sörözni, majd hajnalig folytattuk a szállodában a sebészekkel a világmegváltást.
Szombat délután véget ért a hivatalos program, egy japán dalocskával búcsúztunk a szervezőktől, aztán még sétáltam egy nagyot a belvárosban meg a kikötőben. Másnap reggel átvonatoztam Tokióba, és beköltöztem Ágiékhoz a nagykövetségre, Minato negyedbe.
Magyarországról 50 sebész érkezett - nagy többségük előadóként -, illetve sokan hozták el párjukat is. Mérnökként egyedül voltam, de a Sentinel-esek között már akadt több kolléga. Szakmailag az esemény főleg azért volt fontos, mert kapcsolatba kerülhettem a magyar sebészekkel, sokukkal beszélgettem a négy nap alatt, van, akit itthon nem tudtam megtalálni már hónapok óta. Többen érdeklődtek a témám és a kutatásaink iránt, ami előrevetíti későbbi együttműködések lehetőségét.
A japán szervezők olyan rendesek voltak, hogy biztosították a magyar résztvevők szállását (egy vadi új 4*-os hotelben, ahol gyönyörű panorámás szobánk volt, és reggelente minden jóval - és tengeri hereberével - rakott japán svédasztal), valamint fedezték a regisztrációs költséget is. A konferencia programja szerencsére nem volt olyan feszített, mint egy IEEE rendezvény, jutott idő a város felderítésére is. A konferencia megnyitóján fiatal japán tehetségek adtak koncertet Mozarttal és Vivaldival, amit állófogadás követett. Kiemelkedően jó volt a bankett, ami alatt körbehajóztuk az öblöt, remek rálátást nyerve a városképre.
Yokohama Japán második legnagyobb városa 3.7 millió lakossal, mégse tartogat túl sok izgalmat a látogatóknak. A belváros gyalogosan is átjárható, itt található japán legnagyobb kínai negyede, sok-sok étteremmel és bárral, de mind kiürülnek este 10 után. Még pénteken és szombaton sem találtunk különösebb életet. A japánok sokáig dolgoznak, aztán megvacsoráznak, és irány haza. Ennek megfelelően a modern üzleti negyed reggel és este zsúfolt, olyankor hatalmas tömeg hömpölyög az irodaházakba ki-be és a plázákban. Hírének megfelelően mindenhol a vásárlás a központi elem, a hotelünktől a konferenciaközpontig egy magasított mozgójárdán és 5 épületnyi plázán keresztül lehetett eljutni. Közvetlen szomszédságunkban volt a 70 emeletes Landmark Tower, amely Japán legmagasabb épülete 296 méterével. Tetejéről jó kilátás nyílik a Fujira, de sajnos amikor én felmentem túl felhős volt, és csak a minden irányba kiterjedt várost és a kikötőt lehetett látni. A régi kikötő helyén (ahol laktunk) modern városrészt alakítottak ki nagy sétányokkal, bevásárlóközpontokkal, vidámparkkal. Kifejezetten kellemes környék, és az időközben kellemesen enyhe őszire fordult idő megengedte, hogy alaposan bejárjuk.
A konferencia keretei között csütörtökön buszos kirándulásra mentünk Nikko-ba, Tokugawa sógun temetkezési központjába. (Nem egészen értem, miért Nikko-ra esett a választás, mivel 3.5 órányi buszozásra van Yokohamától.) A hosszú út legalább alkalmat adott jobban megismerkedni a magyarokkal. Másfél éve már voltunk egy napot erre Sáriékkal, és igazság szerint most sem láttunk többet, mert a sógun sírjához, és a távolabbi szentélyekhez nem mentünk el, csak a monumentális központi szentélyt tekintettük meg. Tavalyhoz képest különbség volt, hogy a fő buddhista templom, a Rinno-ji köré olyan masszív állványzatot húztak fel, mint nálunk a metróalagutakhoz. Egy tradicionális (elég silány) ebédet kaptunk a városka egyik legrégebbi vendéglőjében, délután pedig felbuszoztunk a hegyekbe, a Kegon vízeséshez. Bár tavasszal több víz van benne, most is nagyon szép látványt nyújtott. A kirándulást Yokohama kínai negyedében, egy előkelő vendéglőben fejeztük be remek vacsorával. Ezután még a másnap délelőtti prezentációm ellenére elnéztünk egy ír bárba sörözni, majd hajnalig folytattuk a szállodában a sebészekkel a világmegváltást.
Szombat délután véget ért a hivatalos program, egy japán dalocskával búcsúztunk a szervezőktől, aztán még sétáltam egy nagyot a belvárosban meg a kikötőben. Másnap reggel átvonatoztam Tokióba, és beköltöztem Ágiékhoz a nagykövetségre, Minato negyedbe.
**********
This could be the beginning of a nice joke, but fortunately it was not. I attended the 4th Scientific meeting of the Japan-Hungarian Surgical Society last week, held in Yokohama. It was a great experience, learning from all the physicians both during the lectures and in the one-on-one talks. Besides, we got richer with some memorable experience:
- Side trip to Nikko (the Tokugawa shrine) and visiting the Kegon falls
- Landmark Tower in Yokohama, where you can catch a glimpse of Fujisan with some luck
- Our rooms in New Otani Inn with a panoramic view over the harbor
- Banquett in the harbor, with amazing view over the Yokohama skyline
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése