Taiwan, ahogy én láttam // Taiwan as I saw

Taiwan kifejezetten pozitív csalódás volt. Nem vártam, hogy ennyire modern, fejlett, tiszta országot találok, ahol az ázsiai kultúra megfér a globalizmussal. Sokban hasonlít Szingapúrhoz, azonban még annál is nyugatibb, és kevésbé trópusi, így Japánra talán jobban hajaz. A belváros általában tervezett utcákból áll (aminek oka lehet a második világháború pusztítása is), nyomornegyedekkel pedig egyáltalán nem találkoztunk. Az utcák teljesen tiszták annak ellenére, hogy szemetest elvétve sem találni, és az utcaseprők sem nyüzsögnek mindenhol.

Taiwan történelme meglehetősen viszontagságos volt. Sokáig a portugálok hódítottak a szigeten, és a kínaiaknak csak akkor volt sürgős elfoglalni, amikor valami háború zajlott a környéken. 50 éven keresztül, egészen 1945-ig, a japánok tartották megszállás alatt, így mentalitásban és szervezőkészségben is sokat tanulhattak. No meg egészséges génkeveredeés jött létre, amely révén a lányok átlagon felüli szépek lettek (amire még rá is játszanak kirívó öltözködésükkel.) A japánok távozásával az 1912-ben alapított, Mao-val szembenálló Kínai Köztársaság (Republic of China) áttette székhelyét Taipeibe, és 1971-ig még az ENSZ-ben is teljes jogú tagként vehetett részt. Azóta lecserélték őket a Kínai Népköztársaságra, és Taiwan napi szinten küzd a diplomáciai fennmaradásért, pengeélen táncolva. 

Az útikönyvek szerint emiatt is nagyon nyitottak a külvilágra, és tárt karokkal várják a külföldieket, de valahogy mi ebből semmit nem tapasztaltunk. Nem voltak barátságtalanok, de leginkább nem törődtek velünk.

A közlekedés meglehetősen jól szervezett, a metróban a hömpölygő tömeget jól kontrollálják, biztonsági kerítések vannak, minden kapu chipkártyával (RF ID-val) működik, és a tájékozódás egyáltalán nem bonyolult, mivel minden ki van írva angolul is. Ezen felül minden metrómegállóban van ingyenes, kulturált WC, benne papír, szappan, ivókút, kézszárító, stb. A felszínen rengeteg buszjáratuk van, de ezek helyenként egész furcsa sávkiosztásban közlekednek (főleg az egyirányú utcák miatt), és a megállókat nem jelzik olyan egyértelműen. A hatalmas embertömeg miatt bizonyos gyalogos kereszteződésekben bizonyos napszakokban minden irányban lehet közlekedni, mint Shibuya-ban.

Az ételek nagyon változatosak, izgalmasak voltak, azt hiszem, Taiwan letaszította Szingapúrt az első helyről a "különleges ételek" preferencialistámon. Finomakat ettem, de nagyon sok mindenről fogalmam sincs, hogy mi volt. Az éjszakai piacokon különösen nagy az érdeklődés a mindenféle ételek iránt, legyen az rántott csirke, darált hús falatkák vagy kakastaréj, kacsanyelv. A kevésbé bátraknak minden sarkon áll egy 7-elven vagy FamilyMarkt kisbolt, ahol japán módra készételeleket is lehet venni, ott helyben megmelegíteni, és féllábon egyszerűen elfogyasztani.
Feltűnt még az ázsiaiakra jellemző játékszenvedélyük, hogy a bevásárlóközpontokban, piacokon számos pénzdobáló gép található, amelyeken a legkülönfélébb szórakoztató programokkal játszanak. 

********

 

Taiwan made a big impression on me. It is modern, dynamic, tidy, well organized, but still Asian. Reminded me a lot to Singapore  and Japan. Taipei was seriously damaged in the second world war, and they rebuilt it in a strutured way, so you will not meet slums in the downtown (unlike in Rio). The streets are very clean despite the fact that there are no trashcans, neither swarms of street sweepers.
The history if the island is rather adventurous: it has been ruled by the Portuguese/Dutch, the Chinese many times, but they never took a good care of it. The Japanese attacked it in every century and were here for 50 years, only abandoning Taiwan after WWII. They made their impression on the society it seems, and due to the mix of the genes, the girls are just amazingly beautiful (and also crazy about dressing up, wearing 5-cm-long jeans, etc). The island become the refuge and the center of the Republic of China, the movement that was started in 1912 to oppose Mao on the mainland. While the ROC used to be the recognized China by the West, since 1971, it's the mainland "People's ROC" and  they have also taken the seat in the UN. Taiwan is struggling day-by-day to remain independent, defying the "one China" policy.     

According to the guidebooks, that is one reason behind their remarkable friendliness towards foreigners (something we did not experience; they just did not care about us). 

Transportation is organized the way it should be, the crowds are well managed with security fences, signs everywhere, and through a generic RF-ID based payment system. Navigating around is easy, as every sign is also there in English. In the subway, you can find a clean and nicely maintained restroom at every station. Surface traffic is via buses (that run in silly bus lanes), however, I found it harder to find the stops and to get the directions. In certain crossings, pedestrian (hordes) can walk across the street in any ways, just like in Shibuya.
Evidently I like the food the most. (Sorry, Singapore, you can only be no.2. on my food-list!) Taiwan offers an amazing variety of food, lots of them unknown for Europeans. I ate delicious things (without knowing their name or ingredients) especially at the night markets. Locals also go there for food, but I noticed though that they tend to like fried chicken the most. For less curageous travelers, there is a 7-eleven or a FamilyMarkt on every corner offering cheap food, just like in Japan. 
Finally, I have taken notice of the gaming/gambling spirit they have. There are huge arcade centers to play with all kinds of videogames, toys, simulators etc. One night, we could experience the grandiosity of Karaoke in Taiwan as well, visiting one of the bigger clubs.