Minden kedves Olvasómnak áldott, békés Karácsonyt kívánok, valamint boldogságban és örömökben gazdag új évet!
Az utóbbi évben egészen rákaptam a panorámakép-készítésre. Meggyőződésem, hogy sokkal többet visszaadnak egy megragadó tájkép vagy városkép hangulatából, szépségéből. Az utam során készített szélesvásznú (180-360°) képekből összeállítottam egy válogatást, amely megtekinthető a Picasa albumomban, igény szerint nagy felbontásban is. (A képeket utógondoztam, helyenként újrastitch-eltem.) Jó szórakozást!
Recently I got hooked on taking panorama pictures. It gives back so much more of the magnificent scenery of nature or amazing view of a city. I created a selection of my best wide angle (180-360°) pictures that are available in high resolution in my Picasa album. (I spent some more time to fix my pictures and restitch them.) Enjoy the view!
Az elmúlt egy év vitathatatlanul életem legcsodálatosabb időszaka volt. Annyi minden szép és jó dolog történt velem, amelyre ezentúl mindig mosolyogva fogok visszagondolni. Emberileg és szakmailag is rengeteget fejlődtem, barátokat, szerelmet, karriert és szinte korlátlan lehetőségeket találtam. Körbeutaztam a fél kontinenst, megtanultam magamról gondoskodni, főzni, háztartást vezetni; szinte csak pozitív élményekben volt részem. Jó dolgom volt itt. Olyan jó, mint talán soha nem lesz máshol.
I was lucky to stay for another Halloween in the States. This was great fun again! It began with the lab party on Thursday (where I was a scary mummy), then a party at my place (as prisoner) with waffle and a lot of friends, ending the night at the crazy crowd of Fellspoint. Saturday Amy had another HW party; this was where I first met Tricia a year ago. Besides, finally Peter held his garden party in the beautiful autumn weather. He lives in a very nice and cozy house, with a big enough garden to put up a trampoline, a playground castle and a small rock garden. The rest of the week was already about packing, selling my stuff, having the last lab meeting, phantom experiments and wall climbings. I’m leaving on Monday evening, leaving everything behind.
Korai kelés után a szomszédos városból induló 70 km-es Apache trail-en utóztunk végig mintegy 2,5 óra alatt, amely a kanyargós szerpentinjeivel, földútjával, panorámás megállóival, szellemvárosaival valóban nagy élmény volt. A következő megálló a spanyol hódítók által tévedésből Montezuma kastély-nak keresztelt, a Sinagua indiánok által ezer évvel ezelőtt épített hegyi lakás volt. A környező városból sajnos nem maradt más meg, és az egész civilizáció nyomtalanul eltűnt a XV. század végén. Néhányszáz kilométerrel arrébb a Sunset vulkán lankáin folytattuk a napot, amely a majd 3000 méter magas fennsík fölé magasodik 1500 méterrel, és 10 másik vulkán veszi körül. Utoljára a XI. században tört ki, és az akkori lávafolyásokon ma is lehet sétálgatni. A kráterek szomszédságában találhatóak a Wupatki indiánok több településének romjai. 800 évvel ezelőtt több ezer ember élt ezekben a fura épületkomplexumokban, amelyeket a megfelelően kiállló sziklákra építettek. Mire a dinólábnyomokat bemutató parkhoz értük, már öreg este volt, így nem jutottunk be, de sikeresen elértünk Page-beli szállásunkig.
After an early wakeup we began our marvelous journey though the best places of the Southwest. We drove 1200 miles, every day visiting something different; the landscape changed around from desert to canyon, sand dunes to forests all the time.
Scottsdale a golfpályáról híres üdülőváros, amely teljesen egybeépült Arizona székhelyével, Phoenix-szel. A kétévente megrendezésre kerülő BioRob konferencia színhelyéül is talán azért választották, hogy a résztvevők kellemesen kikapcsolódhassanak a munkás napok után. Szállónk, a FireSky Resort ennek megfelelően kifejezetten elegáns volt, különösen a lagúnás, pálmafás, sok medencés udvara tetszett (apró tűzrakásokkal meg homokos “tengerpart”-tal). Annak ellenére, hogy a város a Sonoran sivatag közepén fekszik, mindenhol folyt a víz, szökőkutak, medencék, ami különben nem volt olyan rossz a 35 fokos hőségben.
The BioRob conference was held in the luxurious FireSky resort in Scottsdale, a smaller recreation town in the Phoenix area. The first day began with a workshop on surgical robotics (you can read more about it on SurgRob), and the then came the actual three-day-long conference. The professional program was kind of interesting, as very few people came working on the same field as we do. Interventional CIS technologies were underrepresented.
A hét első fele nem hozott nagy izgalmakat, az elnöki vita harmadik felvonása elég lapos volt, a jelöltek ugyanazokat az érveket és mondatokat ismételgették, mint korábban. Egyik este finom csirkepaprikást és almatortát sütöttem. A hét második fele azonban egészen varázslatos volt!
The beginning of the week with third presidential debate was boring, but definitely not the second part which began on Thursday morning, flying out to San Diego with Sandrine, the French post-doc. We rented a car, and started an intensive roadtrip to discover the far side of the US.
Elzászi almatorta
Hozzávalók egy tepsihez:
40 dkg liszt
25 dkg margarin
2-3 ek rum (meg még kicsi a szakácsnak)
2 ek porcukor
1.5 kg alma
fahéj, citromhéj
2 dl tejföl
1 dl tejszín
6 tojás
3 zacskó vaníliáscukor
Elkészítés: A lisztet a margarinnal, a rummal, sóval, kis fahéjjal és a porcukorral tésztának összegyúrjuk, majd fél órára állni hagyjuk.
Az almákat (ha nem nagyon kásásak) vékony szeletekre vágva, kis vajjal 10-15 percre betesszük a sütőbe puhulni. A tojásfehérjéket keményre verjük, majd óvatosan hozzáadjuk a sárgákat, a tejszínt, a tejfölt és a vaníliáscukrokat. Fahéjjal és citromhéjjal ízesítjük.
Egy közepes méretű tepsibe kinyújtjuk a tésztát, peremet is hagyva, majd elterítjük az almákat és ráöntjük a krémet. Addig sütjük, míg a teteje teljesen megszilárdul, és sötétbarna nem lesz.
Hétfőn nagy buli volt az egyetemen, egy öregdiák (igen sikeres építkezési vállalkozó) 10 millió dollárt adományozott a mérnöki karnak egykori mentora (és későbbi dékán) emlékére. Ezt állófogadással, díszelőadással és emlékfilmmel ünnepelték meg. (Ez utóbbiban én is szerepeltem statisztaként.) Kedden bakonyi sertésszeletet főztem, aztán az elnökjelöltek vitáját néztük meg. Igazság szerint egykük sem tett rám igazán nagy benyomást, én a múlt hét alapján leginkább Joe Bidenre szavaznék (Obama alelnöke). Szerdán Balázzsal mentem vacsorázni a helyi afgán étterembe (amely az afgán elnök bátyjáé), és ezzel tulajdonképpen kezdetét vette búcsúzkodások sora. Sorra jönnek a jelentkezők a szobámra, adom el a bútoraimat, készülök, mert összesen már csak egy hetem lesz Baltimore-ban (jövő héttől konferencián leszek Arizona-ban).
Monday, the T. D. Rome deanship dedication party was held at campus, celebrating the 10M USD donation of J. A. Clark, commemorating his mentor and later Whiting School dean Dr. Rome. There was a official program at Shriver Hall with speeches, a memorial movie (featuring me as a walk-on student), and later a huge reception for everyone.
Az esős napok után némi kellemes nyárutót idéző időjárás köszöntött Baltimore-ra, ennek megfelelően igyekeztünk több szabadtéri programot csinálni, már amennyire a munkánk engedte. Csütörtökön az alelnök-jelöltek TV vitáját néztük meg, ahol Sarah Palin és Joe Biden mérkőztek meg, és minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a demokrata Biden nyerte az estét. A következő hetekben elnöki viták lesznek majd. Pénteken az alumnik szerveztek nagyszabású pikniket a diákoknak, este pedig végre elmentünk Tiricával a Peabody intézetbe a hallgatók koncertjére. Mivel ez az USA első számú zenetanodája, már a hallgatók kamarazenekara is elég színvonalas volt. Szombaton ellátogattunk DC-be. Elsőként a régóta tervezett botanikus kertben sétálgattunk, majd a nemzeti képgaléria következett (a modern szárny egészen kiábrándító volt), végül pedig az őslakos indiánok történeti múzeumát ismertük meg kicsit alaposabban. Délután még kinéztünk a magyar nagykövetség által félévente szervezett piknikre, amely a környékbeli magyarok összetartását hivatott segíteni. Volt sok kinn élő család meg átmeneti ösztöndíjas is. Szólt a csujogató népdal, meg sütöttek jó fajta tócsnit. Este még összefutottunk Szabival és egy másik HAESF-es sráccal, aztán visszaautóztunk Baltimore-ba, ahol Tricia barátaival néztük meg a heti egyetemi rögbibajnokság USC-t érintő mérkőzését (a többiek is mind ott végeztek). (A USC Trojans lemosta az ellenfelét.) Vasárnap hosszú hosszú idő után bemerészkedtem a medencébe, és még csak bele sem fulladtam. Triciához képest megalázóan lassú voltam, igaz ő korábban versenyszerűen úszott. Jó hír, hogy megvette a repülőjegyét, így a Szilvesztert Budapesten tölti.
Fall fell to Baltimore with chilly mornings and more rain, but we also got some beautiful sunny days as well. Thursday we watched the vice president candidate’s debate (Sarah Palin vs. Joe Biden), and though both were very well prepared and focused, the democrat Biden managed to make a lot better impression with his style and preparedness. Next week will be about McCain vs. Obama! The weekend was fun, as always. After a relaxing concert at the Peabody on Friday, we went to DC with Tricia the next morning, to catch up with some of the Smithonians (beginnning at the Botanical garden). The modern wing of the National Gallery was disappointing, but the old wing showed good old heartwarming classics. Afther the native Americans' museum we drove up to the Hungarian Ambessy's semi-annual picnic, and tried some tasty tócsni and kolbász. We even met with Szabi and Balazs briefly (two other HAESF fellows) before we headed back to Baltimore, to watch the USC Trojans footballers beating very badly the Oregon Ducks team.
A kocsinak hála, gond nélkül eljutottam hétfő délre Kingstonba, az Ontario tó másik végébe. A békés kisváros mozgatórugója a román és neo-gótikus stílusban épült Queens egyetem, Kanada egyik legjobbja. Fichtinger Gábor jelenleg itt kutat orvosi robotika és képfeldolgozás területen, és vezeti a Perk csoportot. (Neki köszönhetem, hogy a Hopkinsra kerültem.) Nagyjából három tucat hallgató dolgozik velük első sorban szoftveres projekteken. Majd egy órás előadást tartottam a robotos kutatásunkról, és utána még több hozzáértővel konzultáltam, új ötleteket gyűjtve. Kicsit sétáltam a 15.000 diákot befogadó kampuszon, és megkóstoltam az egyik helyi különlegességet, az olajban sütött panírozott uborkát. Az estét Gáboréknál töltöttem (a felesége, Zsuzsa is a Queens-en tanít), nagyon tágas és igényesen dekorált házukban. (A legjobb a pincéjük, ami a fiuknak berendezett igazi gyerekbirodalom.) Megfogadva tanácsukat, másnap reggel az Ontario tóból eredő szent Lőrincz folyó “ezer sziget” vidékén mentem sétahajókázásra. Egész pontosan 1793 sziget van, ami az utolsó jégkorszak nagy gleccsereinek peremén felgyülemlett hordalékból alakult ki. Területileg igazságosan vannak elosztva Kanada és az USA között, a legnagyobb sziget majd 100 km2-es, és definíció szerint a legkisebb is legalább 6 nm-es, és két fa van rajta. A két és fél órás hajóút alatt a legszebb helyeket jártuk be, a sebes szorosoktól a német mintára épített Boldt kastélyig. A vidéket világhírűvé az egyik közeli fogadó salátaöntete tette, amelyben az összetevők eredetileg a helyi naplementét adják ki (az uborkák a kis szigetek). A Szent Lőrincz folyó nagyon fontos szállítmányozási útvonal, és bár helyenként mélysége eléri a 60 métert, sok zátony és sziklapad található medrében, ezért számos hajóroncs fekszik a területen az elmúlt 5 évszázadból. Mivel a szeszcsempészek is előszeretettel lépték át itt a határt a szesztilamon alatt, még manapság is találnak búvárok érintetlen korabeli whiskey rakományokat. Szintén Gáborék tanácsára tettem egy kitérőt Ottawa felé, amit nagyon nem bántam meg. Amikor 1857-ben Viktória királynő az akkor még csak kicsiny favágótelepülést jelölte ki a fővárosnak félúton Toronto és Montreal között, az amerikaiak úgy kommentálták: “...Bölcs döntés, mert még ha meg is akarnánk támadni Kanadát, képtelenek lennénk megtalálni a fővárosát.” Azóta persze virágzó nagyváros lett belőle, de késői építésének is köszönhetően megőrzött valamit vidéki bájából. A legszembetűnőbb az 1916-ban épített neo-gótikus parlament és adminisztratív épületek, amelynek mintájául a brit parlament szolgált, úgy építészetileg mint működésileg. A város legtöbb pontjáról kiváló rálátás nyílik a tornyára, különösen az Ottawa folyó túlpartjáról. Beneveztem egy vezetett túrára, hogy kicsit többet is megtudjak Kanadáról. Az ország mind a mai napig alkotmányos monarchia, azaz a brit királynő az uralkodó, és a kanadai kormányzó megbízott vezetőként tevékenykedik (rábólint mindenre). Praktikusan persze parlamentáris demokrácia van, és az emberek nem sokat törődnek a királynővel. A világ második legnagyobb területű országa 10 provinicából és 3 körzetből tevődik össze, és hivatalosan teljesen kétnyelvű. Ottawa francia neve például Gatineau, és nem is hívják (írják) máshogy Quebec-ben, az ország francia ajkú észak-keleti részében. A parlament 308 tagú alsóházában minden 100.000 lakosnak van egy képviselője, míg a szenátus 105 kinevezett tagból áll. A parlament ékessége a csodaszép könyvtár, az egyetlen rész, amely megmenekült a korábbi (1857-es) épületet teljesen elpusztító 1916-os tűzvésztől. A túra után még a háborús emlékműnek helyet adó toronyba is felmentem. Számomra meglepő volt az indiai turisták elképesztő tömege (fpleg a Niagaránál). A város számos érdekes múzeumnak és kultúrális központnak ad otthont, de idő híján egy rövid séta után folytattam utamat az Ottawa folyó hangulatos völgyében Montreal felé.
Having a car, it was pretty easy to roll on to the Northern side of lake Ontario, to Kingston. (It only took some time to get used to again the metric scales in traffic, such as km/h.) Kingston is only known for Canada's second best university, Queens. Gabor Fichtinger leads the research group for percutaneous therapies (he helped me to get into Hopkins back in time). I gave a lecture on our projects and consulted some of the folks for future directions. I spent the night at Gabor's nice and spacious house, and took out next morning to catch a cruise around Thousand Islands. In fact, there are 1793 islands on this part of river St. Lawrence formed through the last iceage. The tiniest ones are only 60 feet2 with a tree, while some give home to cottages, mansions, castles or entire villages. Next stop was in Ottawa, capital of Canada. When Queen Victoria picked the small lumberjackvillage in 1857 half in between Montreal and Toronto, the Americans commented: "Wise choice; even if we were to attack Canada, we could never find its capital." Ottawa lies on the border of the English and French (Quebec) parts, and truly is bilingual. I took a guided tour to the wonderful neo-gothic building of the parliament, formed after the British one. Canada's queen is still the British queen, and the Governor is her ultimate representative, however practically they have long worked as a parliamentary democracy, having a government and a prime minister in charge. The most beautiful part of the building is the old library, the only wing survived the big fire in 1916. The administrative quad is most impressive from the other side of the Ottawa river that flows lazy all the way to Montreal and towards the Atlantic.
